jelentem: vacak az idő

idebent, kérem, egészen belül.

Mint rájöttem, nem vagyok szent...és nem tudok mindig újra és újra önmagamból erőt meríteni.

Mostanra valahogy elfáradtam.

Szeretnék pár dolgot csinálni, de leginkább csak szomorkodom azon dolgok felett amiket nem teszek meg, nem tettem meg és talán már soha nem fogok megtenni. Hogy a szemléletmódom nem éppen pozitív? Jó reggelt.

De ez van.

Legalábbis ez van most.

-

legszívesebben csak feküdnék egy sötét szobában, vagy egy zárt osztályon, ahol csakis kizárólag én vagyok és nem háborgat senki.

De az sem lenne ellenemre, ha hirtelen valami egészen mást lehetne csinálni. Melegebb éghajlaton kirándulni például. Kertészkedni egy mediterrán vidéken.

Valamit csinálni, amiben élet van.

Bennem most nem sok van.

Az egeknek kiáltok

Előljáróban: Ezt a verset angolul írtam 2007 december ötödikén. Mint büszke pogány és erős szélsőjobbos, szégyellem hogy ezt még nem fordítottam magyarra. Nos, egy barátnőm kérésére megtettem a mai napon. Fogadjátok szeretettel:

Az egeknek kiáltok

Féltem a tüzet
Lánggá váltam
Féltem a mélységet
Óceánná lettem
Féltem szertefoszlani
Hát elrepültem
De soha nem féltem a Földtől
Hát visszatérek Hozzád, Anyám.

új év, új szomorúságok

igen, megvagyok.
szépen elteltek az ünnepek, visszajött az iskolai évad, visszajött a szomorúság.
a tb-hez be kell jelentkeznem, különben az apeh megtalál.
hogy utálom mindezt.

Sajnálom, hogy ilyen bejegyzésre telik csupán.