szégyen I.

Suttogás, árnyak, éles emlékek
Fényes arcok, puha kezek
Csókok, amik Neked jutottak és azok is, amik soha nem értek el Hozzád
Tálban víz, madártollak a fára kötve
Gyertya az alacsony asztalon
Előtte ülök

A másik helyiségben arcodon látom
Szemedben a múltunk

Fátyol úszik át kettőnk között
Ami meg nem történt és ami már soha nem lesz múlt idő...

A földön a késem
Még
Vár

Várok

Látom arcod
Kezed
Meglobban az ürességben a láng
A történet lejár - hittem
Magamban

S a szakadék széle a penge
Új útra vezet -
Leesni nem lehet, csak átlépni

Mosolyod viszem mosolyomban
Illatod bőrömben
Velem
Hát így, lehullani nem
Csak átlépni, ha az út véget ért

Szégyen helyett
Kezem mozdul
Lepkék gyötörték szívemet

A földön a késem
Még
Enyém a szégyen
Még

Hess
---

Mert nem tudom még abbahagyni... (például Zolinak)

A kések után, folyékony a hajnal
Csiga a házába, a takaró alá húzódom vissza
Nem látni, nem hallani és nem érezni
Próbálok, próbálok
És sikerül
-
A félálom, félhalál
Ábrák körülöttem a kezem vonala, a bőr, csak díszlet vagyok
S boldog a pillanat, mert tudatlan
De a ébredés hideg
Fényes mint a penge
Újra
-
Szavaink korbácsok
Gyilok az ölelés
Nem hittem volna hogy ez is én vagyok -
És mi még?
Hol a vége és hol volt az eleje?
Hol van végre, az ajtó?
A másik út?
-
A Nap kereke körbeér, elsurran az élet
Mellőz, meg sem érint,
Mert a szív megáll -
Tétova, gubancos a pillanat...
-
Ha majd jössz, leszel-e?
És én, mi leszek?
Ha majd szólsz, beszélsz-e?
S én, felelek?
Ez a vég, vagy a kezdet, vagy csak egy pillanat?
-
Partra vetett tátogás
Néma ének, hova jut fel?
Vagy?
S én, meddig vagyok?
...
S ha egyszer, eljön a műtét, mert így rendeltetett,
A múltba nézz, a hűvös selyembe
Kezed a kormos bársonyt érintse
S akkor és ott -
A jövőt tapintod
A bomló rügyet melyből erős törzs növekszik,
Tápláló, hamvas gyümölcsöt érlel
Az lesz a Tied
Rád hagyom
...

2009 május 3-4.
---