hosszú volt az este.
bársony, fekete szalag.
apró lámpák gyúltak a bokrok között.
felizzottak, elhamvadtak és felizzottak újra.
lágy volt a nap fénye.
méz csorgása száraz kenyérre.
fogak fordulása, harapás, majd mégegy falat.
éhség és szükség
nyugalom és vigasz
Nem
Kérhetem meg
Lehetek
A
Kezed
Feleséged
nem
mindörökké igen
hittem
végtelen voltál, s veled én -
most elmész
nekem maradnom kell,
megmaradok.
péntek, február 5
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)