nyár, te hazug édes elhiteted velem, örökké itt maradsz és a buja szövedék végtelen időkig eltart csontjaimat a folyton izzó Nap Atya szüntelen melegen tartja Nyár, te álnok szerető gondolataimból minden mást kiűzöl.
a szavakkal, a nyelvvel (és időnként sajnos: a nyelvtani szabályokkal is) úgy vagyok, mint a recepttel - persze, helyes, hogy meg van határozva miből pontosan hány gr szükséges, de azért át lehet azt alakítani, tetszésünk és a körülmények szerint.
Vagyis, én a zavaros képekben is tudok halászni :)