Az oroszlán, a tudatlan és a vállfa

‘I wonder if the things that remind me of you remind you of me.’ Post Secret Blog - July 18 2010.

“Vajon azok a dolgok, melyek rád emlékeztetnek; téged rám fognak emlékeztetni?”

Post Secret Blog – egy interneten megjelenített nyilvános és amatőrművész gyónófelület, 2010 július 18.

-
sötétet lehelt az éj
a tükröződő egekben megláttalak téged
üszkös ágcsonkok
karc
seb
az oroszlán, ki mancsa egyetlen csapásával oltja ki a tüzet
hiába, ha virrad
ölelnie kell

megmondod-e nekem,
mi a búbánat s az öröm
s hol van a moha alatt az ösvény
megrajzolod-e
arcom minden gyűrődését nekem,
megnevezed-e
miért vagy te más
miért vagyok én
te más vagy
én azonos vagyok
megölelhetlek-e még?

ha az éj elenged -


////
végre megszólaltam, úgy, ahogyan, kéretik nem nevetni...

új év

a NaNo sikeresen végetért.

decemberben még nem tudtam átnézni, túl közel voltam hozzá.

azóta pihentetem magam.

mást sem igazán írtam, legfeljebb ötleteim voltak.

minden egyes szót kínszenvedésnek érzem leírni.

annyi mindent szeretnék írni és annyira nem akarok írni semmit sem.

ez a poszt leginkább afféle kibeszélős, írói válság (?), wtf (?) oldó célokat szolgál.

január eleje táján úgy éreztem, sikerült letennem ismét azt, amit felvittem a krivánra 2004-ben és ott és akkor letettem.

felszabadult voltam pár napig, felszabadultam az önvád, önsorsrontás és hasonlók alól, de mostanra már megint elég sz.rul érzem magam.

úgy érzem, a baleset miatt ma sírtam először.

ez persze nem lehet igaz.

nem tudom magam kontrollálni.

okként arra gondolok, hogy valami egészen mást szeretnék csinálni.

mikor múlik el az egész?

vagy visszajött az önvád és már amiatt is sz.rul érzem magam, hogy esetleg nem sikerült mégsem abbahagyni a helytelen viselkedést?

már mindentől tartok, legfőképpen most éppen ebben a pillanatban saját magamtól, mint sorsom legfontosabb tönkretevőjétől.

abba is hagyom ezt a buta szöveget.

pár nap múlva kitörlöm :)