öröklét - szerelmes vers

Ha az utolsó levél ágát elhagyja
hogy a Fölhöz térjen
melyben túlél
S melyben a létezés dicsőségét éli meg;
Kezem kezedhez ér
Szemeim elmerülnek tekintetedben
Az öröklét idején
.
.
.
Lélegezz...
.
.
.
Ha a fény lecsordul a fák törzsén,
elfogy s visszatér az éj sötétje
s napfénnyé lesz újra
Már nem futok el, nem keresek mást
A nyugalom itt van, a béke, a végső,
Benned
.
.
.
Lélegezz...
.
.
.
Érzem, nyílik az utolsó ajtó
.
Nincs több fájdalom,
Nincs több értelem,
Semmi nincs, szükség sincs
.
Minden elveszett és mindennel bírok,
Lebegek, keringek
Itt vagyunk mi
És a teljesség
van mindenhol
.
.
.
Lélegezz...

június

Igen, tényleg csak havonta írok ide.
A játékszenvedély tart.

május

Vajon most már minden hónapban csak egyetlen bejegyzés lesz? A másik blogomat is kissé (?) hanyagolom, az írásról nem is beszélve. Pedig az írás élménye már komolyan hiányzik.
-
De az a helyzet, hogy az a bizonyos számítógépes játék nagyon izgalmas.

Még egy gyerekkorból fennmaradt lelki sebet is képes volt(am) begyógyítani. Az már vagy két hete történt, azóta újabbak jönnek, érdekesebbek és kevésbé érdekesek.

Sikerélményt ad, izgalmas, vonzó.

-

Hiányzik az írás, az elmélyülés, a csend, a végtelen megfigyelése, a nyugalom. Pillanatokra azért vissza-visszajönnek ezek az érzések, de nem annyira folyamatosan.

Mintha állandóan az egyedüllétre vágynék, fáradtabb is vagyok, ingerültebb. Amikor ezeket a sorokat írom és egyedül vagyok, akkor persze nem ez a helyzet, ilyenkor energikusnak és fittnek érzem magam, sőt úgy gondolom, akár mindjárt írhatnék is, folytathatnám a Halo írását -de mihelyt valaki valós ember van a közelemben, az energiaszintem leapad, az idegességem az egekben.

április

Még szerencse, hogy a kutya sem olvassa ezt a naplót, mert bizony meglehetősen csalódott lenne. Nemcsak hogy uncsik a bejegyzések, de még nem is frissül olyan rendszeresen.

Azért ez rekord, azt hiszem, hogy majdnem egy teljes hónapja nem írtam ide semmit.

Valahogyan kifejezi szellemi állapotomat is.

Mondhatnám azt, hogy sok volt a munka...

Meg azt is be kellene vallanom, hogy sok volt a számítógépes játék, a travian, ami elég sok időt lefoglal.

De az idő, amit a gép előtt töltök amúgy is sok.

Nos nem csak ez a baj, hanem hogy azzal álmodom is, szinte mindig csak arra gondolok.

No még azt is mondhatjuk, hogy ez sem baj, hiszen a Halo írásához pont ilyen lelki állapot kell: teljes begubózás és a virtuális világban való élés. Hogy jó-e ez nekem, azon kívül, hogy megírom a Halot....?

Nem hiszem.

De ha ennek a hülye állapotnak az az eredménye, hogy tök jól megírom a Halot, akkor legyen.

Csupán az a baj, hogy pont most nem is írom.

Eddig írtam bele sokat, de most még ahhoz sincs gondolatom.

Igazából már nem is hiányzik nagyon sok:

a haláljelenet, az Isten-jelenet és a végjáték, ahol rádöbben, hogy ...pssszt....

Azért mégiscsak foglalkoztat a Halo írása és ennek őszintén örülök.

az égre mutató utak

váratlan érzés, mi talpam alatt van,
a Föld,
melyet tenyeremben érzek
a levegő, csókolja ujjaim
s ami kering körülöttem s én,
a mélyülő fekete este nyel el

más ez most, új és ugyanaz
szólít engem
felnézek
hív
húz
süvölt és sikít, könnyezik
az időn áthatol

a jelen és mindaz, ami dobozba zárva
oly szépen és polcokra rendezve
hát követem

a szelíd ég tetején, ködpárába zártan
átvágtat a Hold
csillagok partján, őrült ég közepén

az évek nem hagynak nyomot
elszivárognak
a hangjuk mint a pattanó rügyé
mely kénytelen, hisz eljött az idő

hívott a Hold, itt vagyok Vele
senki földje
nagyon sós végtelen,
és nedves

a tükör alján álmok, kupacok
eltépett szárnyak
és szétmorzsolt angyalok
üvegszilánk és
elveszett, sehova nem illő képek

magasba visz
keringek, lengek, lebegek,
hogy lehulljak

A vihar - fordítás

Éj hull a Földre
szél visít a háztetőkön
mint víz csapódása kövön
szürke pamacsok felborult tintán
égnek a csillagok

S közben ott állnak, meztelen
elérni az elérhetetlent
sírnak, kiáltanak, s ki hallja?
aki maga is sír

Lánc csörren
cserép törik
lángol, leng a ponyva
zakatol és maszatol az élet a nedves talajon
lábunk alatt az élet
s mind kiengedve a kutyák -

Suttogók

Tegyenek jelentést.

A meglátogatott helyszín két életformát mutatott. Vizsgálataink során megtartottuk a szükséges védőtávolságot.
Az egyik létforma hasonlatos volt a miénkhez, a másik nem.
A hasonlóról mit tudtak meg?

Igen változatosak lehetnek meg.
Úgy kommunikálnak, mint mi - suttognak.
Értelmes lényekről van szó?
Igen, intelligenciaszintjük igen magas.
Számomra úgy tűnik, egyes fajtáik akár még nálunk is intelligensebbek .
Ezt miből gondolják?

Összetett üzeneteket tudnak közvetíteni.
Ettől többről van szó. Egyszerre több dimenzióban is létezhetnek és utaznak az időben.
Sok van belőlük?
Mint említettem, igen változatosan jelennek meg.
A számuk folyamatosan csökken.
Betegség miatt talán, avagy szűkösek az erőforrások?
Nem, az ok a másik életformában keresendő.
A kevésbé intelligensben.
Azokból sok van?
Egyre többen vannak.
Minden intelligens életet elpusztítanak. Nem képesek a másik létformával való kommunikációra.
Hova sorolnák be az alacsonyabb rendű formát?
Valamely alacsony fejlettségi szinten alló ismeretlen fajta.
A rákos sejtek működésére emlékeztetnek.
És úgy tűnik, hogy uralkodó helyzetben vannak.
Így van.
Meggyőződésük szerint ők irányítják a bolygót.
Talán nem ismerik a Törvény?
Nos, nem elég intelligensek.
Saját törvényeket hoznak.
Azok hasznosak?
Nem.
Nem igazán.
Jövőre irányuló javaslataik?
Elpusztítani.
A suttogók érdekében, elpusztítani.

fura idő

ha már az időjárásjelentés-hasonlatnál akarunk maradni (akar a halál), nos, akkor az idő...khmmm....fura.

A rossz hangulatom volt, csökkent, kicsit mintha elmúlt volna, vagy inkább egy elviselhető szinten tartósan megmaradt.

Munkám van, el tudom tehát foglalni magam, pénz áll a házhoz, a gyerekek körül is eléggé rendben van minden.

Ami most bosszantó, mert úgy tűnik mindig kell lennie VALAMINEK (?!), hogy a kapcsolatunk van elég érdekes helyzetben.

Már készítettünk egy listát, ki mit vár el a másiktól és hát...nem nagyon egyezik a lista. Még azt is mondhatnám, hogy nem nagyon hasonlít.

Amit viszont megengedhetek magamnak, az az, hogy egyikünk sem hibás, nem alacsonyabbrendű, bűnös.

Két értékes emberről van szó, de együtt nem nagyon megy.

jelentem: vacak az idő

idebent, kérem, egészen belül.

Mint rájöttem, nem vagyok szent...és nem tudok mindig újra és újra önmagamból erőt meríteni.

Mostanra valahogy elfáradtam.

Szeretnék pár dolgot csinálni, de leginkább csak szomorkodom azon dolgok felett amiket nem teszek meg, nem tettem meg és talán már soha nem fogok megtenni. Hogy a szemléletmódom nem éppen pozitív? Jó reggelt.

De ez van.

Legalábbis ez van most.

-

legszívesebben csak feküdnék egy sötét szobában, vagy egy zárt osztályon, ahol csakis kizárólag én vagyok és nem háborgat senki.

De az sem lenne ellenemre, ha hirtelen valami egészen mást lehetne csinálni. Melegebb éghajlaton kirándulni például. Kertészkedni egy mediterrán vidéken.

Valamit csinálni, amiben élet van.

Bennem most nem sok van.

Az egeknek kiáltok

Előljáróban: Ezt a verset angolul írtam 2007 december ötödikén. Mint büszke pogány és erős szélsőjobbos, szégyellem hogy ezt még nem fordítottam magyarra. Nos, egy barátnőm kérésére megtettem a mai napon. Fogadjátok szeretettel:

Az egeknek kiáltok

Féltem a tüzet
Lánggá váltam
Féltem a mélységet
Óceánná lettem
Féltem szertefoszlani
Hát elrepültem
De soha nem féltem a Földtől
Hát visszatérek Hozzád, Anyám.

új év, új szomorúságok

igen, megvagyok.
szépen elteltek az ünnepek, visszajött az iskolai évad, visszajött a szomorúság.
a tb-hez be kell jelentkeznem, különben az apeh megtalál.
hogy utálom mindezt.

Sajnálom, hogy ilyen bejegyzésre telik csupán.