helyzet

először a nagyképű 'tervek' volt a bejegyzés címe :)))
-
a kisnovella fent van a netes pályázat honlapján, olvasható, december 18-án fel is fogom olvasni az egyik helyi kávézóban rendezett irodalmi esten.
az irodalmi házikkal egyelőre nem vagyok sehol sem - mintha kissé pihennék, pedig írnom kéne.
-
egy angol-magyar fordításokkal foglalkozó oldalon s.w.raleigh egyik versét fordítottuk magyarra. még sosem csináltam rímes, szótagszámra is egyező fordítást. az első változat kicsit elrugaszkodott az eredetitől, a rímek megvoltak, a szótagszám teljesen random. a második variáció a megadott 9-11 szótagszám között mozgott, rímek is rendben. elég jó lett. a többi résztvevő változata is igényes, érdekes megoldás. hasznos egy ilyen csapatba tartozni. a részvétel nem kötelező :)
amelyik vers megindít bennem vmit, arra rámoccanok, ha nem, hát nem.
-
a fent említett vers első saját változata közben döbbentem rá, hogy bizony nagyon kényes az egyensúly a vers eredeti stílusának és miondanivalójának megtartása és egy saját költemény kreálása között.
teszem azt, az eredeti vers egy-egy szava, kifejezése beindít egy régi emléket, egy helyzetet, egy élményt, amit én éltem át (a fordítandó mű szerzője vélhetően nem). ekkor, ha beleviszem ezt az áthallást a versbe, hiteles és izgalmas mű születhet, ám jelentősen eltérhet az eredetitől.
-
a raleigh vers fordítása közben a másik, a fordítások/cikkírások világában használatos nevemen szereplek. pont én magam keverem a kétféle személyiséget, amit az írói név felvételével pedig annyira el akartam kerülni.
egyelőre persze ezek a műfordítások (mert lesz több is) nem kerülnek nyomtatásba, vagy más módon nyilvánosság elé, de ha mégis, akkor megkérném a szerkesztőt, hogy a Lucát használja.
-
a Jómadarakat annyira kellemes volt a háttérmondanivaló ismeretében, ahhoz igazodva írni, pontosabban az írás az folyt, mendegélt, amerre akart, de utólag átfésültem a mondanivalóhoz igazítottam. no meg a leütésszám is kellő korlátozó tényező volt.
-
pár napja kering bennem egy novellakezdet, már outlookban fel is vázoltam, a word besz.rt, ezért nem merem piszkálni. egy gondom van vele, hogy egy kedvenc regényem nyomait vélem felfedezni.
pontosabban csak a történet jellege, a poszt-apokaliptikus helyzet az ami egyezik. az 500+ oldal, ez legfeljebb 5000 leütés. az igen sok kérdést feszeget, teljes világképet, leírást ad, több évet ölel át, mesél el részletesen, ez egy naplórészlet, és elsősorban a jövőben játszódik (ami akkor a jelen).
egyáltalán, mit lehet írni az Or_yx és Cr_ake után, mit lehet másképpen és jobban megírni?
megbénít a tudás, hogy ott van az a regény, ami mindent elmond a poszt-apo világról.
-
nos, talán épp ezért is, jó lenne lefordítani.

nemzeti állat-kert

juj, jelentkeztem és most (remélem) hamarosan fent lesz az írásom, Jómadarak címmel.
szóközökkel együtt 3-4 ezer közötti leütést vártak el, állatos témakörben. tulajdonképpen mesét kellett írni.
-
érdekes kihívás volt, az állatokkal semmi bajom, sőt, azt tapasztaltam szívesebben írok róluk, mint emberekről.
van elég példaképem Wass Albert és Reményik Sándor személyében. a természetábrázolásnál az érzelmek kifejezésén, a változatos, igénye szövegformáláson túl igen sokat lehet tanulni Tőlük.
-
sokféle ötletem volt, először a 'The Tale of The Crow' (keresztségben a magyarul jobban hangzó "A Holló meséje" címet kapta) ezt gondoltam lefordítani, ez meg is történt, de a mű sokkal hosszabb lett, mint kellett volna.
-
jöttek aztán az ötletek, amiket felírogattam - már ez is eltérés volt a korábbi írásokhoz képest, amikor a szöveg legfeljebb a fejemben van meg, de méginkább csak egy érzés formájában.
-
1-2 ötletet elkezdtem kidolgozni, de amihez nem volt érzelmi töltés a háttérben, az nem ment.
végül egy ötlet jónak bizonyult.
-
elkezdtem írni és az is különbség, hogy először vázlatoltam és az alapján írtam meg. nem hagytam, hogy nagyon elkanyarodjak a mondanivalótól. tudtam, hogy mit akarok az írással mondani.
-
sokat kellett kitörölni belőle és úgy gondolom, még mindig van amit ki lehetne belőle venni, hogy nem sérülne a mondanivaló. talán a végét el is siettem kissé. lehetséges lett volna jobban megírni.
-
ezt most így küldtem el, de még jó lenne kissé átírni.
majd azt teszem fel ide, az átírtat, a pályaművet pedig belinkelem, ha felnt van a verseny honlapján.
-

a szél éneke

a reggelt én hozom Neked
szállunk
de meddig még?
kormosak a levelek
karcolnak az ágak
menj
nincs levegő
éget a fák teteje
kínokat nyög az erdő -
eljön az éjjel is, ha azt várod
nézd csak kedves, mint vergődik a hullott
körbe, felkapom, elviszem és leejtem...
messze, magasba száll, hogy lásson
s ha látott, majd töpörödik, nyomorodik
akaratom alatt
avar alá bújik
de nem hal
még
mert nem hagyom -
eljön az éjjel is, ha azt várod
s újra ébred a táj
gyötörten
még nincs vége, itt vagyok
vérzik a kezed
ezért szeretlek ennyire
kedves, mondtam már, készülj
emelkedj és hullj
viszlek én ahova csak kéred...
viszlek -
és eljön majd az éjjel is, ha azt várod

buta versike

Nem vagyok már a Tied.
Te sem az enyém.
Nem is illünk egymáshoz.
Nem jutsz eszembe soha már.
Nem olvasom a verseidet.
Hiszen én sem írtam egyet sem Te hozzád.
És most is, hazudok Neked.

Vállain a Hold nyugovóra tért

Kezében csillagot tartott
Fehéres szürkén vonultak
Háta megett a pamacsok

Hallgatta, mint nő a tök
Indája mint terül
A nyugalom várakozás:
Az ég fordulni fog

Ízlelte a Földet
Mint engedi szabadjára
A hirtelen jött eső nyomát
Mint a gyermek, könnyeit
Kit magára hagytak a harag megőrült
tengerében
S végül a csend
mely életet követel

Csillagát csókkal illette,
S hagyta ragyogni
Saját fényében

És vállain a Hold tért nyugovóra

keserédes keringő

Ébred az álmodó, menekül a gyermek
Zihál és hörög;
Kapaszkodna, de elbukik újra -
"Anya, én rossz vagyok!"

Vinnyog a kutya is,
Elhajlik az ág is
Zavaros a patak vize
Fertőzött a kút.

Nem kellesz, menj.
Távozz.
Bajt hozok, felejts el.

Barátaim: voltak.
Társaim: a holtak.
Kínok között múlt ki minden szerelmem...

S hol van az édes?
Minek is?
Elringat a fájás.
Szomjat olt a könnyed.

Köves utakon bolyongok
Testemet felmarja a só -
Nem jön a vigasz, messze még a hajlék
Életeken át hiába keresem.

Homlokomba beégett a jel
Hisz látja, aki néz
Keringj, kerülj, vissza ne térülj.

Távozz.
Bajt hozok, felejts el.

leltár Zolihoz

10 hónap ismeretség
4 hónap barátság
1 hónap szerelem
2 hét gyötrődés
1 kimondott "szeretlek"
23+/-5 eset:félreértés, megbántottság, megalázás, eltávolítás
235 eset:kedvesség, odafigyelés, törődés, szeretet
3.5 liter könny
5 álmatlan éjszaka
6-7 nap kezdődő, majd abbamaradó gyomorfekély
6-7 nap szívritmuszavarok
2-3 felhőtlenül boldog nap
4 megírt vers, ebből 3 eljuttatva a célszemélynek
3 megírt levél, ebből 2 eljuttatva a célszemélynek
600+ oldalnyi skype-os beszélgetés, word .doc formátumban lementve
27 perc telefon
1 sms
1 igaz bolondos szerelem
1 csalódás
-
vége

sorozatgyilkos

-
-
-
-
Menekülj,
mert meg fogom tenni.
Szíved meggyötröm és eldobom.
Megteszem újra,
mert kell a szerelem.
Késekkel járok -
Ölöm, ki engem szeretni és ölelni mer.
-
-
-
-
-
-

késekről álmodom

igen, visszajött a régi ismerős
bár sose látnám...

megölt egy darabot belőlem
s nincsen 'többes szám'

egy tó két partján ülünk
szél görgeti tova

minden csókunk és ölelést
feledésbe mosva

most még itt van - még lángol
arcom és a kezem

bűnös volt, bűnös volt
a tiszta szerelem

szégyen I.

Suttogás, árnyak, éles emlékek
Fényes arcok, puha kezek
Csókok, amik Neked jutottak és azok is, amik soha nem értek el Hozzád
Tálban víz, madártollak a fára kötve
Gyertya az alacsony asztalon
Előtte ülök

A másik helyiségben arcodon látom
Szemedben a múltunk

Fátyol úszik át kettőnk között
Ami meg nem történt és ami már soha nem lesz múlt idő...

A földön a késem
Még
Vár

Várok

Látom arcod
Kezed
Meglobban az ürességben a láng
A történet lejár - hittem
Magamban

S a szakadék széle a penge
Új útra vezet -
Leesni nem lehet, csak átlépni

Mosolyod viszem mosolyomban
Illatod bőrömben
Velem
Hát így, lehullani nem
Csak átlépni, ha az út véget ért

Szégyen helyett
Kezem mozdul
Lepkék gyötörték szívemet

A földön a késem
Még
Enyém a szégyen
Még

Hess
---

Mert nem tudom még abbahagyni... (például Zolinak)

A kések után, folyékony a hajnal
Csiga a házába, a takaró alá húzódom vissza
Nem látni, nem hallani és nem érezni
Próbálok, próbálok
És sikerül
-
A félálom, félhalál
Ábrák körülöttem a kezem vonala, a bőr, csak díszlet vagyok
S boldog a pillanat, mert tudatlan
De a ébredés hideg
Fényes mint a penge
Újra
-
Szavaink korbácsok
Gyilok az ölelés
Nem hittem volna hogy ez is én vagyok -
És mi még?
Hol a vége és hol volt az eleje?
Hol van végre, az ajtó?
A másik út?
-
A Nap kereke körbeér, elsurran az élet
Mellőz, meg sem érint,
Mert a szív megáll -
Tétova, gubancos a pillanat...
-
Ha majd jössz, leszel-e?
És én, mi leszek?
Ha majd szólsz, beszélsz-e?
S én, felelek?
Ez a vég, vagy a kezdet, vagy csak egy pillanat?
-
Partra vetett tátogás
Néma ének, hova jut fel?
Vagy?
S én, meddig vagyok?
...
S ha egyszer, eljön a műtét, mert így rendeltetett,
A múltba nézz, a hűvös selyembe
Kezed a kormos bársonyt érintse
S akkor és ott -
A jövőt tapintod
A bomló rügyet melyből erős törzs növekszik,
Tápláló, hamvas gyümölcsöt érlel
Az lesz a Tied
Rád hagyom
...

2009 május 3-4.
---

a vég

Hó borítja be

Emlékeink -
Egy kézzel tapsolok
Odaadtam magam, megkaptál, de én Téged
...teljesen soha
Vágyakozásom terméketlen gyümölcsfa
Melyet újra és újra kívántam látni és gondozni
A lelked, a léted
Bár, nem Te voltál, ott nem voltál
...teljesen soha
Lettél volna?
Odaadtam magam s most
A hó borítja be
Fallal vesz körül, bezár a hallgatás
Felborult üres virágcserepet görget a szél
A csend viszi el könnyeimet s az
Emlékeink -

rendrakás

Igen, több értelemben :)
Az előző bejegyzéshez képest tisztáztam Arthurral a dolgot. Annyi volt csupán, hogy nem ért rá. No para, hallom?
A fiam felvételije lezajlott. A márciusi lapban megjelenő cikket megírtam, ellenőriztem. A Holdtölte lelkesített és ma a fürdőszobában takarítottam. Az ablakot is lemostam. Kenyeret és kókuszgolyót készítettem, ez utóbbit a gyerekekkel.
-
A speeden továbbra is munkálkodom. Úgy tűnik nem tudom abbahagyni. Jó-e ez vagy, nem?
-
Filmek, amiket mostanában láttam:
Frequen_cy
The Forgot_ten
The Butterf_ly effe_ct
-

áh, nem gond....vagy...?

(A post első részét emlékezetből írom, mert a sorkiigazítás szétszarja a rendszert. Ezért hát bocsi, de marad az összevissza tördelés)
Sebaj, mert én is elég kusza leszek.
Vagyok.
-
Nem az a gond hogy elveszíthetem, elveszítem, elveszítettem...és még ragozhatnám paranoiám okozta kivetítéseket, hamis képzeteket. Az hogy nem válaszol, nem gond. Lehet hogy nem ér rá. Lehet hogy szándékosan kerül, nem tökmindegy?
-
A gond az hogy ez engem ennyire megérint.
Nem tudom hova tenni. Pedig, amikor volt az emlékezetse kettőórás beszélgetésünk, amikor telesírtam ötezer zsepkendőt, az azért volt jó, mert arra jöttem rá, hogy a barátom. Nem úgy, ahogyan V8914 gondolta :)))
Barát, mint hadtárs, játszótárs, támogató értelemben.Valaki akiért kiállsz, aki ki tud állni érted, akivel összefogsz és együtt vészelitek át a nehézségeket.
Sírtam is amiatt, hogy eddig nem volt ilyen barátom, mert hát...
-
Kiskoromban bosszantott a gyerekek közötti hülye-barátság. Ma még mindenemet, holnap már a hadüzenetemet?
A köpönyegforgatás, a megbízhatatlanság taszított.
Ugyanakkor élesen emlékszem hogy bármit megadtam volna ha lett volna igazi barátom. Akivel jóban rosszban.
Akivel csínyeket és amikért együtt viseljük a büntetést.
Akivel megmentjük egymást ha kell, összefogunk egy harmadik, negyedik, akárhanyadik ellenség ellen. Bárki ellen, ha arról van szó.
De nem volt ilyen.
-
Annak idején, kiskoromban nyilván rajtam is múlott, igen. Vajon mi az amit másképp kellett volna csinálnom?
Visszamehetek és megfordíthatom az életemet?
Nem, de akkor miért ezt kell megélnem?
-
Pontosabban, én most úgy éreztem, végre és ezt csupa nagybetűvel, VÉGRE átélhetem az igazi barátságot. Hogy egyikünk fiú a másik lány? Nem számít.
A veszekedés előtt volt némi kavaar ezt illetően, de ezt betudtam szerelmes természetemnek. Különben is, a vonzalom nem egyenlő a szerelemmel.
A kettő órás beszélgetés ugy éreztem végre meg tudom különböztetni a szerelmet a barátságtól, merthogy az eddigi legjobb barátom egyben ugye a férjem is, és ami a legfontosabb végre van egy másik barátom. Egy olyan valaki, akivel jóban rosszban.
Akit elfogadok úgy ahogyan van és Ő is engem.
És barátok vagyunk mindezek ellenére.
-
Ezt a gondolatmenetet Neki is kellene olvasnia, de attól tartok nem fogja.
-
Megint megvonta tőlem a bizalmát és bár bocsánatot kért, a leveleimre nem válaszolt, skype-on nem keresett és a jelszavát sem írta vissza arra amit én ismerek.
-
Napok teltek el abban a játékban, ami annyira pörgős, hogy a valódi életben legalábbis heteknek felel meg az esemény óta eltelt idő.
A gond az hogy szenvedek miatta.
Ez a gond.
-
Hogy miért nem ír, nem keres, nem válaszol, ennek bármilyen oka lehet. Legegyszerűbb feltételezni az időhiányt. Miért nem hiszem el hogy ennyi az egész?
Miért járatom az agyam különböző lehetőségeken? Talán mert a legutolsó beszélgetésünk zaklatott volt és a viszony nem volt egyértelmű. Harag-nem harag, bizalom-gyanakodás, sértettség-megbántás, ki kicsoda?
És valószínűleg egyáltalán nem is gondol erre, sem a viszonyra, sem az esetleges megbántottságra, sem arra hogy énnekem mit jelent mindez.
És miért jelenti azt amit?
Miért sírok?
-

és most, hogyan tovább?

Igen, az internetes játék, aranyos rabságom hamarosan véget ér: örülök hogy eljutottunk ide. Annyi mindenről szólt ez a majdnem egy évnyi idő, most talán nem is írok ennél többet, mert úgy érzem, csak hosszú hosszú sorokban, oldalakon át tudnám felsorolni a hatásokat és tapasztalásokat, az élményeket. A sok jó, melengető pillanatot, az igaz barátságot (??? ki hinné ???), az ármányt, a csalást, az aljasságot, a kegyetlenséget...
Itt az ideje hogy az élményeket leülepítsem, a sebeket kitakarítsam és meggyógyítsam.
Hasznomra fordítsak mindent, ami ért.
Tudjam folytatni az elkezdett Halo c. művet, vissza tudjak térni alkotó tevékenységeimhez, régebbi önmagamhoz...egyáltalán, lehetséges-e az? Vagyok-e ugyanaz, mint aki 2008 március közepe táján voltam? Mennyi a változás? Előnyös-e?

És ami jelenleg az egyik legkínzóbb kérdés: mi lesz Arthurral?
Félek, hogy elveszítem.