tovább

A gondolkodás folytatódik. Hogyan tovább?

Érzem, hogy valahogyan változnom kellene, talán már el is indult a változás, csak az irány bizonytalan. A merre és a miért is, tulajdonképpen.

Megnyugtató, hogy ezt itt most nem olvassa senki. Mintha menekülni akarnék valami olyan helyre, ahol teljesen egyedül vagyok.

Írtam egy verset is, sírtam magamból és magamon egy sort is és kisütött a Nap is. Mindezek mind nagyon segítenek.

-----


A padláson járva
zsákba kötöttem a fojtogató és céltalan maradékot
szívem szalagával átkötve
mind elvittem a piacra
ahol egy rongyos vénséges koldus átvette
gyémánt gyöngyöket adott érte
nevetésem felszabadultan fakadt ki
s hazafelé megsirattam a veszteséget
már sosem leszek ugyanaz a magam
a felhőfoszlányok között fogok táncolni
aki csupasz kézzel ás mélyebbre mint a gyökerek
mígnem vérző kezem
és megrepedt körmöm
s megölelem mind a tündét
rádöbbent, ez is én vagyok,
felszegett fejjel és büszkén állok majd
önmagamban
önmagamban
---

korlátok és szárnycsattogás

a másik blogomban rövid szünetet írtam ki magamnak.
Elsősorban pihenés, információgyűjtés céljából.
A novellámmal nem tudok egyelőre haladni.
Ez feltétlenül zavar.
Ugyanakkor nem szándékom úgy írni, hogy nincs mit.
Megfeneklettem? Átmeneti ihlethiány?

Mindenesetre egy másik novellámat akarom előbb befejezni, ami júliusban megírtam rövid változatban.

---

Itt a pms is, hogy örüljek.

---

Mintha ismét fellül kellene emelkednem valamin, megszabadulni valamilyen kötöttségtől, hibás elképzeléstől, mely fogvatart és visszahúz, mintha meg kellene változnom, a gond csak az hogy nem tudom az irányt.

Talán megálmodom, meglátom majd valahogyan az utat.

---

Egyrészt szeretnék kitörni és ALKOTNI, ténylegesen LÉTREHOZNI valami, másrészt szeretnék belesimulni a helyzetbe, ahhoz tökéletesen alkalmazkodva a legjobb megoldást megtalálni.

Álmodni és forgoni.

Szárnyalni és megpihenni.

szellemarcok

a mosogatóvízben :)

megkésett Halloween gyanánt, kedves nem létező olvasóim, nevessetek velem egyetemben, kellemesen, feledve nedvet, kellemetlent, nem-kedveset, szennyet, becstelent.

A novellám írása nem annyira halad.

Az aerobic gyakorlatokban egyre ügyesebb vagyok, már nincs annyira izomlázam attól az egy bizonyos dvd-től.

Két munka között most úgy döntöttem, éppen ideje elkezdeni olvasni a Farkasokkal futó asszonyokat. Hátha az is újabb inspiráció. Bármihez :)

Állítólag 2008 februárjára várható a nagy gazdasági összeomlás.

Ha ez a hír eszembe jut, minden más elhomályosul, értelmét veszti.

pontosabban minden, ami az átlagos emberi élettel kapcsolatos, tehát: munka, munkába járás, tb, boltban való bevásárlás, és sajnos így veszendőbe megy a blogolás is.

Átírjam a verseket papírra?

Hogyan őrizzem meg az utókornak, egyáltalán, mi lesz velük?

Ha tulképpen jónak tartom őket, minek a titkolódzás?

Ha lelkem mélyén azt szeretném, hogy verseimet az utódok megőrizzék, évente egyszer kétszer elővegyék egyiket másikat és elábrándozzanak rajta, milyen bolondos, okos ősük volt (ez vagyok én), akkor mi lesz az alkalom a 'tudás' átadására?

Egy szép, merített papírból készült könyvecske, melyet én írtam tele saját alkotásaimmal, ez jár az eszemben.

El kellene kezdeni.

Minél hamarabb, annál egyszerűbb.

Ha nem lesz áram, nem férek a gép tartalmához sem hozzá - és ki tudja meddig tart a krízis?

Ha nem lesz papír, mire fogok írni?

nem is fogok írni semmit?

Nos, biztosan sokkal kevesebbet. de nem kéne abbahagyni.

álmos napok

Az előadás rendben lezajlott.
Mindhárman, akik résztvettünk benne, lelkesek és kellően átgondoltak voltunk.

Én izgultam nagyon, hiszen nekem kellett a legtöbbet csinálnom és beszélnem. Ez jól is volt így, mert hát én vállaltam el ezt a feladatot még valamikor januárban. A család, mint veszélyben levő életforma.

A közönség is jó volt, együttgondolkodó.

Nehéz volt az hogy bizonyos gondolataimat nem mondhattam végig maradéktalanul, mivel a közönség soraira is érvényes volt.

Amikor arról beszéltem hogy a hitel felvétele, a sok munkavállalás milyen mértékben károsíthatja a családot, hozzá kellett tennem, hogy persze ez minden esetben egyéni döntés és nem igazán lehet tudni, hogyan kompenzálnak egy nehéz helyzetet az egyes családok - sőt, jött is rá a válasz, hogy igen az én férjem is hétközben csak heti 1 alkalommal van otthon gyerekfektetés előtt és hogy akkor mindent megteszünk azért, hogy a gyerekeknek jusson az Apából. Tehát rögtön ott volt az ellenválasz és még az is hogy nem mindig a tökételes megoldás az,h ogy otthon vannak a szülők, de nem foglalkoznak a gyerek(ek)kelm, mert bambák, vagy elmenekülnek a tv, számítógép mögé.

(Sajnos ez kicsit rám is igaz.)

Hazafelé és odafelé is gyalog jöttünk, így aznap 2 órát sétáltam, nagyon hasznos volt.

---