a szél éneke

a reggelt én hozom Neked
szállunk
de meddig még?
kormosak a levelek
karcolnak az ágak
menj
nincs levegő
éget a fák teteje
kínokat nyög az erdő -
eljön az éjjel is, ha azt várod
nézd csak kedves, mint vergődik a hullott
körbe, felkapom, elviszem és leejtem...
messze, magasba száll, hogy lásson
s ha látott, majd töpörödik, nyomorodik
akaratom alatt
avar alá bújik
de nem hal
még
mert nem hagyom -
eljön az éjjel is, ha azt várod
s újra ébred a táj
gyötörten
még nincs vége, itt vagyok
vérzik a kezed
ezért szeretlek ennyire
kedves, mondtam már, készülj
emelkedj és hullj
viszlek én ahova csak kéred...
viszlek -
és eljön majd az éjjel is, ha azt várod

buta versike

Nem vagyok már a Tied.
Te sem az enyém.
Nem is illünk egymáshoz.
Nem jutsz eszembe soha már.
Nem olvasom a verseidet.
Hiszen én sem írtam egyet sem Te hozzád.
És most is, hazudok Neked.