öröklét - szerelmes vers

Ha az utolsó levél ágát elhagyja
hogy a Fölhöz térjen
melyben túlél
S melyben a létezés dicsőségét éli meg;
Kezem kezedhez ér
Szemeim elmerülnek tekintetedben
Az öröklét idején
.
.
.
Lélegezz...
.
.
.
Ha a fény lecsordul a fák törzsén,
elfogy s visszatér az éj sötétje
s napfénnyé lesz újra
Már nem futok el, nem keresek mást
A nyugalom itt van, a béke, a végső,
Benned
.
.
.
Lélegezz...
.
.
.
Érzem, nyílik az utolsó ajtó
.
Nincs több fájdalom,
Nincs több értelem,
Semmi nincs, szükség sincs
.
Minden elveszett és mindennel bírok,
Lebegek, keringek
Itt vagyunk mi
És a teljesség
van mindenhol
.
.
.
Lélegezz...