szégyen I.

Suttogás, árnyak, éles emlékek
Fényes arcok, puha kezek
Csókok, amik Neked jutottak és azok is, amik soha nem értek el Hozzád
Tálban víz, madártollak a fára kötve
Gyertya az alacsony asztalon
Előtte ülök

A másik helyiségben arcodon látom
Szemedben a múltunk

Fátyol úszik át kettőnk között
Ami meg nem történt és ami már soha nem lesz múlt idő...

A földön a késem
Még
Vár

Várok

Látom arcod
Kezed
Meglobban az ürességben a láng
A történet lejár - hittem
Magamban

S a szakadék széle a penge
Új útra vezet -
Leesni nem lehet, csak átlépni

Mosolyod viszem mosolyomban
Illatod bőrömben
Velem
Hát így, lehullani nem
Csak átlépni, ha az út véget ért

Szégyen helyett
Kezem mozdul
Lepkék gyötörték szívemet

A földön a késem
Még
Enyém a szégyen
Még

Hess
---