Vállain a Hold nyugovóra tért

Kezében csillagot tartott
Fehéres szürkén vonultak
Háta megett a pamacsok

Hallgatta, mint nő a tök
Indája mint terül
A nyugalom várakozás:
Az ég fordulni fog

Ízlelte a Földet
Mint engedi szabadjára
A hirtelen jött eső nyomát
Mint a gyermek, könnyeit
Kit magára hagytak a harag megőrült
tengerében
S végül a csend
mely életet követel

Csillagát csókkal illette,
S hagyta ragyogni
Saját fényében

És vállain a Hold tért nyugovóra