péntek, február 5

a temetés

hosszú volt az este.
bársony, fekete szalag.
apró lámpák gyúltak a bokrok között.
felizzottak, elhamvadtak és felizzottak újra.

lágy volt a nap fénye.
méz csorgása száraz kenyérre.
fogak fordulása, harapás, majd mégegy falat.

éhség és szükség

nyugalom és vigasz

Nem
Kérhetem meg
Lehetek
A
Kezed
Feleséged

nem

mindörökké igen

hittem

végtelen voltál, s veled én -

most elmész
nekem maradnom kell,

megmaradok.


Nincsenek megjegyzések: