Mindhárman, akik résztvettünk benne, lelkesek és kellően átgondoltak voltunk.
Én izgultam nagyon, hiszen nekem kellett a legtöbbet csinálnom és beszélnem. Ez jól is volt így, mert hát én vállaltam el ezt a feladatot még valamikor januárban. A család, mint veszélyben levő életforma.
A közönség is jó volt, együttgondolkodó.
Nehéz volt az hogy bizonyos gondolataimat nem mondhattam végig maradéktalanul, mivel a közönség soraira is érvényes volt.
Amikor arról beszéltem hogy a hitel felvétele, a sok munkavállalás milyen mértékben károsíthatja a családot, hozzá kellett tennem, hogy persze ez minden esetben egyéni döntés és nem igazán lehet tudni, hogyan kompenzálnak egy nehéz helyzetet az egyes családok - sőt, jött is rá a válasz, hogy igen az én férjem is hétközben csak heti 1 alkalommal van otthon gyerekfektetés előtt és hogy akkor mindent megteszünk azért, hogy a gyerekeknek jusson az Apából. Tehát rögtön ott volt az ellenválasz és még az is hogy nem mindig a tökételes megoldás az,h ogy otthon vannak a szülők, de nem foglalkoznak a gyerek(ek)kelm, mert bambák, vagy elmenekülnek a tv, számítógép mögé.
(Sajnos ez kicsit rám is igaz.)
Hazafelé és odafelé is gyalog jöttünk, így aznap 2 órát sétáltam, nagyon hasznos volt.
---
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése