Érzem, hogy valahogyan változnom kellene, talán már el is indult a változás, csak az irány bizonytalan. A merre és a miért is, tulajdonképpen.
Megnyugtató, hogy ezt itt most nem olvassa senki. Mintha menekülni akarnék valami olyan helyre, ahol teljesen egyedül vagyok.
Írtam egy verset is, sírtam magamból és magamon egy sort is és kisütött a Nap is. Mindezek mind nagyon segítenek.
-----A padláson járva
zsákba kötöttem a fojtogató és céltalan maradékot
szívem szalagával átkötve
mind elvittem a piacra
ahol egy rongyos vénséges koldus átvette
gyémánt gyöngyöket adott érte
nevetésem felszabadultan fakadt ki
s hazafelé megsirattam a veszteséget
már sosem leszek ugyanaz a magam
a felhőfoszlányok között fogok táncolni
aki csupasz kézzel ás mélyebbre mint a gyökerek
mígnem vérző kezem
és megrepedt körmöm
s megölelem mind a tündét
rádöbbent, ez is én vagyok,
felszegett fejjel és büszkén állok majd
önmagamban
önmagamban
---
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése