lomha sziromeső földre
andalog a virág
megpördül a levegőbe'
illatos a világ
szántóra és mohos kőre
fűre, földre, kézre
mindenhová jut belőle
mért nem veszed észre?
neked gyűjtök gyűrt papírra
rózsaszínű szirmot
lelkemben már meg van írva
átnyújtom a titkot:
lágy mandula, kökény, alma
tövises a galagonya.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése