sziromeső hull a földre
kavarog a virág
megpördül a levegőbe'
színes lesz a világ
sík aszfaltra, mohos kőre
padra, könyvre, kézre
mindenhová jut belőle
mért nem veszed észre?
neked gyűjtök gyűrt papírra
minden puha szirmot
lelkemből mi meg van írva
átnyújtom a titkot:
lágy mandula, kökény, alma
rózsaszín a galagonya.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése